Februárban menetrend szerint megtartják az iskolákban a félévi bizonyítvány kiosztása utáni első szülői értekezletet. Egy 20 és egy majdnem 17 éves gyermek szülőjeként voltam már pár szülői értekezleten, és mindig borzadó csodálattal hallgattam, hogy a tanárok mennyi energiát fektetnek bele egy szerintem tökéletesen értelmetlen tevékenységbe: tantárgyak és tanulók/osztály átlagának kiszámolásába, és különböző javuló vagy éppen hanyatló trendek felvázolásába, már ami az átlagok viszonyát jelenti az előző év hasonló időszakához, illetve más tagozatokon tanulók átlagához képest.
Tudom, hogy egy iskola számra mennyire fontos, hogy az adott település összes iskolájának rangsorában hol helyezkednek el. És persze ezt a büszkén vagy kevésbé büszkén birtokolt helyezést is mindenféle átlag határozza meg. Azt is tudom és saját bőrömön is megtapasztaltam, hogy milyen öldöklő harc és verseny folyik egy-egy felvételi időszakban, hogy gyermekeinket a rangsorban egy jó helyen tanyázó példányba bepasszírozzuk, mert ettől reméljük az ő boldog és sikeres életének zálogát. Átlagra mérik még a különböző tanulmányi ösztöndíjakat is és átlag alapján vesznek fel diákokat kollégiumba is. Az átlagok bűvöletében élük, de könyörgöm, miért?!
Valakitől megkérdezték már egy állásinterjún, hogy mennyi volt a tanulmányi átlaga? Valaki beírta már az önéletrajzába valaha is az átlagát? Valaki kapott már az átlaga alapján érdekesebb projektet, lépett az átlaga alapján előre a szakmai életében, kapott bármilyen szakmai kitüntetést, méltatást az átlagára? Valaki feltüntette már a különböző ismerkedő portálokra szánt személyes profiljában az átlagát?
Ennek ellenére, minden diák pontosan tudja az átlagát, mintha ez az 5-höz lehetőleg minél közelebbi tizedes törttel leírt szám visszatükrözne bármit is. Pedig semmit nem mond arról el, hogy az adott diák
- képes-e tiszteletben tartani társai érzéseit, szükségleteit
- milyen csapattag, ismeri-e társai erősségeit, eredményeit és sikereit
- betartja-e ígéreteit, vállalásait, és tetteiért vállalja-e a felelősséget
- képes-e a saját családjában megszokottaktól eltérő szokásokat, gondolkodásmódot és működést elfogadni, és mennyire nyitott azok megismerésére és az együttműködésre
- kommunikációs készségéről, hogy képes-e közlendőjének tartalmát és stílusát megfelelő módon megválasztani…
Szerintem olyan az átlaga alapján egy diákot megítélni és értékelni, mint párt választani kizárólag az alapján, hogy az illető hány cm magas, hány kiló és milyen színű a szeme. KATASZTRÓFA!
szerző: Mariann