Tudod, mi alapján döntöttem el, mi leszek (ha nagy leszek)? Elsősorban két dolog mozgatott. Az egyik, hogy milyen tantárgyból voltam jó a suliban, a másik pedig, hogy mit mondtak otthon a szüleim.

Ahogy leírom ezeket a szavakat, máris mosolyra húzódik a szám. Tényleg ennyire korlátozott volt a döntésem?! Sajnos igen.

De legalább jó döntést hoztam?

Hát erre már nem olyan könnyű válaszolni. Nagyon sokáig egyértelmű válaszom volt erre a kérdésre. Szerettem a szakmámat, élveztem a munkám, gondolom, jól csináltam, mert a várakozások szerint (vagy talán azt meghaladóan) haladtam felfelé a szamárlétrán és ráadásul még jól is kerestem.

De amikor 40 körül is feltettem magamnak ezt a kérdést, már nem volt ennyire egyértelmű a válaszom. Úgy éreztem, valami mégsem kerek. Egyrészt már nem jelentett igazi örömet a munka, másrészt nem éreztem, hogy valódi jót teszek ezáltal. Persze volt haszna, sőt még forintosítható (eurosítható:-)) is volt! Valahogy mégis hiányérzetem volt.

Persze nem ment egyik napról a másikra, mire ezt felismertem. És még ezután is jó sok időre volt szükségem, mire eljutottam odáig, hogy tegyek is valamit.

Először hiányzott az a tudás, hogy a “mit nem akarok”-ból megszülessen a “mit akarok”. Aztán ezután jöttek a félelmek: félelem a bizonytalantól, félelem a kudarctól, félelem az anyagi visszalépéstől, mit szólnak majd mások, stb.

Amikor rátok nézek, mai 14-18 évesekre, féltelek benneteket a pályaválasztástól.

Féltelek benneteket, mert ma már tudom, hogy a világ sokkal szélesebb és színesebb, mint amit az iskola megmutat.

Féltelek benneteket, mert a szüleiteknek kevés ideje és energiája (és talán kevés tudása is) van arra, hogy valódi segítséget nyújtsanak Nektek ebben a kérdésben.

Féltelek benneteket, mert alig van lehetőségetek önmagatokat megismerni és kipróbálni.

És féltelek benneteket azért is, mert a világ olyan gyorsan változik körülöttetek, hogy amit ma gondoltok, gondolunk egy-egy szakmáról, foglalkozástól, holnapután már nem is lesz igaz. És hogyan is lehetne választani ma valamit, ami majd csak néhány év múlva fog egyáltalán létezni.

De mégis mi kellene ahhoz, hogy megalapozottabb döntést tudjatok hozni? Elsősorban ismerjétek meg magatokat! Mit szerettek csinálni és mit nem; mi okoz valódi örömet és mi nem; milyen erősségeitek vannak és milyen gyengeségeitek; stb. Önmagatok megismerése egy életen át tartó utazás, melyet érdemes mielőbb megkezdeni. Ez lesz életetek minden lépésének és döntésének az alapja. Nem csak a szakmaválasztás, de a párválasztás és a baráti kapcsolatok alapja, a csalódások és veszteségek kezelésének, és a karrieretek haladásának is az alapja. Mindig ehhez tudtok fordulni, ha elbizonytalanodtok a következő lépésben.

Az én korosztályomnak (mai 30-40-esek) nem igazán volt lehetősége kamaszkorában elindulni erre az utazásra, meg is látszik rajtunk ennek a következménye. De ez olyasmi, amit sosem késő elkezdeni! Így biztatlak benneteket mai 14-18 évesek és biztatom minden kortársamat, hogy tegye meg az első (vagy a következő) lépést! Mert bár néha ijesztőnek tűnik ez az út, mégis az erre az útra való rálépés a leghasznosabb dolgok egyike és az egyik legnagyobb ajándék, amit magatoknak és a környezeteteknek adhattok! Élvezzétek ezen utazás minden percét!

szerző: Regina